Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz: Friss rózsa a mellen...

Friss rózsa a mellen, bor a kézben - meg az Édes:

A föld ura ily víg napokon szolgalegény lesz.

Mondd: gyertya se kell itt a körünkben, hiszen este

Drágám telihold arca ragyog majd, csupa fény lesz.

Bort inni szabad, nincs a hitünkben tilalom rá,

Ám csak ha ehez társ a virágtermetü Szép lesz.

Lantok, furulyák zengenek, ez mámor a fülnek,

Kört jár a pohár, szád rubin - ó, szemnek elég ez!

Nem kell külön illatszer a vendégkoszorúnak:

Szétárad a jó illat, amellyel hajad ékes.

Semmit ne beszélj most a cukorról meg a mézről:

Édes csak a szád, vágyam ezért ég s ez enyém lesz.

Szívemben, e romházban, a fájdalmam a kincs már,

Hát járom a kocsmát, - ha gyötörsz, jó menedék ez.

Útálod a szégyent? Nevem az tette hiressé,

És nagy baj-e, mondd, hogyha tapad szégyen e névhez?

Züllött alak, ím ez vagyok én, csalfa, csavargó, -

Hol van, ki e városban ilyen hírnevet élvez?

Kár emlitened vétkem a rendőrkapitánynak,

Mert ő is a kéjt kergeti, hát majd velem érez!

Háfiz, sose ülj bor s szerelem nélkül - a böjt már

Elmult: kinyilott rózsa s a jázmin - csudaszép ez!

/Ford.: Képes Géza/