Ó, hála Allahnak, hogy a kocsmát
kinyitották,
Mert hát odaűz most is a szívben kinyiló
vágy.
Habzik, pezseg és részeg a sok serleg a bortól,
Mert itt ez a bor nem kitalált kép, de
valóság!
Jó bort ha iszol, büszke leszel, víg
szivü, bátor -
Nékem meg az élet csupa kétség,
nyomorúság.
Másoknak a titkom soha el nem fecsegem,
hisz
Van szívbeli társam, ki hiven őrzi a
titkát.
Hajfürtje csavart, szép gyürüit mért
magyarázod?
Hosszan lehet ám csak - röviden, mondd,
hogy akarnád?
A Lejla csigás fürtje: a Medzsnun szive
terhe,
S Ajjáz fut, ahol meglesi Mahmudnak az
arcát.
Mint sólyom, a földről szemem elfordul az
égnek:
Arcodra röpül könnyü tekintettel a gyors
vágy.
Ha bárki elért mér a falud Kába-kövéhez,
Kiblája szemöldök-vonalad s száll az
imádság.
Hű társak, a Háfiz nyomorult sorsa felől
csak
Kérdjétek a gyertyát: lobog, így tölti be
sorsát.
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése