Kinyílt a vérszinü rózsa, s berúg a kis
csalogány -
Vidám szufik, hiv az óra: igyék, ki inni
kiván!
Ki hitte, hogy töredelmünk, mi szikla volt
az előbb,
Izekre törjön a bor csillogó üveg-poharán?
Hozz bort! Ki egyszer a mámor szines
ködébe merült:
Mit számit, pásztor-e, szultán-e? -
boldog, mint soha tán.
E dupla ajtaju házból, ha egyszer menned
kell,
Segít-e már, ha a házad magas vagy putri,
silány?
Elégedett soha senki se lesz kinok nélkül:
Kötés szerint biz az élet veszélyek közt
telik ám.
Ne törd a gondolatod lét s a nemlét
gondjaival:
Mi él, les arra a nemlét, tökéletesre is
ám!
A bölcs Aszáf, - meg a gyors ló, s ki ért
madárnyelven:
A szélbe hulltak el ők, s mondd: mi
hasznuk lett azután!
Ha szállni szárnyon akarsz, hát a röpke
nyílra figyelj:
Merészen égbe suhant, majd a porba ült le
sután.
A tollad nyelve kinek mond, oh Háfizom,
hálát,
Hogy zengve száll a dalod föl, s hogy él a
nép ajakán!
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése