Z. Tábori Piroska: A szépitőviz

Volt egyszer, hol nem volt, egy gonosz hiu királyné. Olyan hiu volt, hogy minden reggel, minden este rózsavizzel mosakodott, ezer rózsának a levét csavarták bele a mosdóvizébe. Törülközni pedig csak olyan törülközőbe tudott, amit a legszebb lányok hajából szőttek. De mindennap ujat kívánt ám!

Egy szép napon aztán nem akadt több rózsa az országban, de szép lány se, akinek le nem vágták volna a haját. Haragudott a királyné, de hiába haragudott. Törte a fejét, hogy mit csináljon. Egy éjjel aztán kitalált valamit: kihirdette másnap, hogy aki olyan szépitővizet tud néki hozni, amitől örökre szép marad, annak adja feleségül a lányát.

Várt egy napig, várt két napig, de bizony senki sem jelentkezett. Haragjában egyre csúnyult a királyné, már tükörbe sem mert nézni. Harmadnap végre beállitott egy púpos, csúf kis törpe és ezt mondta, hogy elhozta a szépitővizet, amit a királyné kívánt. Ha ebben megmosakszik, örökre szép marad. – Akkor neked is adom a lányomat feleségül! – mondta a királyné. – Nem sajnálod a szép lányodat egy ilyen csúf törpétől? – kérdezte a törpe. – Nem én, csak a szépségem megmaradjon – felelte a kegyetlen királyné.

A törpe elővett egy kis üveget, beleöntötte a királyné mosdóvizébe, a királyné hamar megmosdott benne, de olyan szép is lett tőle, hogy mindenki bámult, aki ott állt körülötte. Akkor a törpe finom fehér törülközőt vett elő, ráborította a királynéra, hát egyszerre fehér, hideg kőszobor lett belőle.

-      Most már ilyen szép maradsz örökre – kacagott a törpe és úgy eltünt, hogy többet hirét sem hallották.

A szép szelid királykisasszonyból pedig királyné lett és boldogan élt, míg meg nem halt.