A nagy, tiszta tó felett
szirtsor áll fekete körben:
és a tündöklő vizek
mutatták a sok vad arcot.
A nagy, tiszta tó felett
felhők szálltak barna ködben:
és a tündöklő vizek
mutatták a kusza rajzot.
A nagy, tiszta tó felett
menny dördült, és villám villant:
és a tündöklő vizek
kigyúltak, s elhalt a visszhang,
s megint mint kristályüveg
ragyogtak a nagy vizek.
Ez a víz van énköröttem,
kép minden a tükrömön:
a fényhez, mely tovaröppen,
s a vad szirthez nincs közöm.
Szirtfal: állj, és légy halálzord:
felhő: szállj, és vidd a záport:
villám: gyúlj, s menj tovahalni, -
az én dolgom: folyni, folyni, folyni...
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése