Szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
Hogyha jól megfontolom,
szép az orcám, homlokom,
s vérpiros a szájam széle.
Mondd meg, szép vagyok-e, szép-e?
Szemem zöld s lágy ív azon,
fitos orrom, szög hajam,
kis állam, nyakam fehére:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
Feszes keblem, kis farom,
körmöm csöpp, s hosszú karom
hajlik csípőm lágy ivére:
mondd meg, szép vagyok-e, szép-e.
Telt ágyékom ringatom
véges-végig Párizson,
combom illik jól helyébe:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
Járok pöttöm lábamon,
cipőm, ruhám mind finom,
vidám vagyok nyárba-télbe:
mondd meg, szép vagyok-e, szép-e.
Szürke prém a vállamon,
kalapom, szép profilom,
ezüst tű ruhámnak éke:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
Selyem s brokát anyagom
van fehérem s aranyom,
pompás holmim annyiféle...
Mondd meg, szép vagyok-e, szép-e.
Még tizenöt év se nyom,
s mennyi szép kincsem vagyon,
őrzöm is vigyázva, féltve:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
Bátor is legyen nagyon,
aki jár oldalamon,
akinek ily ara kéne:
mondd meg, szép vagyok-e, szép-e.
S higgye el, isten bizony,
hűtlenül el nem hagyom,
míg csak élek, őtet, én se:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
ha kedves-ildomoson
s úrimód kér s okoson,
célja máris el van érve:
mondd meg, szép vagyok-e, szép-e.
Hisz földi paradicsom,
kinek mindig ily csinom
s ily selyem a felesége:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
Gondolkodjék szavamon,
minden félénk szeladon:
dalocskámnak itt a vége:
szép vagyok-e, szép-e, szép-e?
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése