A rózsamezőt a naplemente
rózsás sugárban fürdeti.
Gazos mezsgyére, rozskeresztre
szendergő fényét ráveti.
Szellő se leng, madár se rebben,
a fák hegyén vörös korong
a hold, a távoli berekben
aratódal foszlánya zsong.
Kapj lóra, szállj kantárt eresztve,
a gond, a bú az ördögé!
Repülj a ködbe, végtelenbe,
az éj elé, a hold elé!
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése