Ragyoghat hold – az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre –
lelkemből esők idejét
nem űzi ki tavasz szerelme.
Lelkembe néz az éjszaka,
és gyáván visszanéz a lélek,
beteg és nincs válaszszava,
emészti édestitkú méreg.
Hideg s homályos hajnalon
az emberárba beleveszve
viszem, de nincsen oltalom,
hiába az a szent, nagy eszme:
ragyoghat hold – az éj sötét.
Köszönthet öröm emberekre,
lelkemből esők idejét
nem űzi ki tavasz szerelme.
/Ford.: Veress Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése