Jön az új év
s véle mindég
sok-sok vendég.
A meghívottak
nem haboznak:
kellő időben kopognak.
Fenyőfát hoz elsejük,
zúzmara azon a rügy.
Szemöldöke hófehér,
ő maga is csupa dér.
Ajtót nyitván mit nyitott?
az első naptárlapot.
Másod vendég
még növendék,
füles prémsapkát visel még.
S peremén prémgallérjának
hóförgetegek cicáznak.
A harmadik napfényben víg,
árnyékban rosszkedvű vendég.
A negyedik derűs, fénylő,
csorgó hólétől zenélő.
Az ötödik pompás,
csupa kedv, zsibongás,
csupa zsenge hajtás,
piros zászlóbontás.
A hatodik s hetedik
ujjatlan trikóban:
a tisztást virág lepi,
s mennyi friss bogyó van!
A kilencedik: tanár,
fehér gallér a nyakán.
Nagy osztálykönyvet cipel
büszke ötöseivel.
A tizedik gazdag, izmos,
kitaláljátok-e, mit hoz?
Beért termést, sok gyümölcsöt,
s mindenkit asztalhoz ültet.
Lám, a tizenegyedik
kemény léptekkel jő,
színesen közeledik,
piros zászlóerdő.
S közeledik, el nem tévedt
az utolsó vendég.
Megfehérít nyusziprémet,
s elaltatja a medvét,
s a gyermekek fenyőfája
ragyog már felcicomázva!
/Ford.: Jékely Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése