Napkeltét, mondd, láttál-e már?
Előbb halvány szalag,
a torony ametisztben ég,
mókusként hír szalad:
majd hálósipkát old a hegy,
rákezd a csalogány,
s megilletődve mormolom:
„Ez már a nap talán.”
De hogy ment le? Csak azt tudom,
bíbor csíkot hagyott,
kis sárga lányok és fiúk
futkostak föl-le ott,
s elérve az ég túlfelét,
mely már sötétbe fúlt,
gyengéden levonták az est
redőnyét – alkonyult.
/Ford.: Tótfalusi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése