Most, hogy a föld frissen zöldel s
virágzik:
a szomjú szivben vágy s öröm fakad,
s hol a madárhad élesen trillázik:
a párok fák alatt bolyonganak.
Látom: ez évszak minden férfit lázít,
hogy lányokért lánggal lobogjanak,
s minden lány lelke fényözönben ázik:
vérem remeg, szivem majd szétszakad…
De zord apám oly szörnyü sorsot ró
rám,
hogy bennem gyér reménysugár se kél:
gazdag kérőhöz kényszerít mogorván.
De ily nászból egy porcikám se kér:
gyötrődésben pereg le minden órám,
s nem vidít sem virág, se zöld levél…
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése