Z. Tábori Piroska: A kevély királylány

Volt egyszer, hol nem volt egy kevély királykisasszony. Jött a sok kérő, deli szép királyfiak, a királylány mindeniket kicsúfolta, egyik sem volt elég jó néki. Eljött a szomszéd ország hatalmas királyának a fia is, hogy megkérje, de azt is csak kicsúfolta, azt mondta néki, hogy olyan az orra, mint a madár csőre. El is ment a királyfi nagy búsan, vissza sem nézett.

Megharagudott az öreg király a lányára, megparancsolta, hogy hozzák fel a legelső koldust az uccáról, mert ahhoz adja feleségül. Fel is hozták a szurtos, mocskos koldust, aki ott állott a palota kapujánál, lehúzták a királylányról a selyem, bársonygunyát, darócruhát adtak rája, úgy kergették ki az urával a palotából.

Búsult a királylány, de bizony hiába. Az ura hazavitte a kis kunyhóba, megtanitotta főzni, mosni, varrni s bizony jól megszidta, ha valamit rosszul csinált. Néha napokra is magára hagyta, míg odajárt koldulni. Azalatt egyre jöttek az emberek és mesélték a királylánynak, hogy a madárorru királyfi milyen nagy hőstetteket vitt véghez, milyen szép országot szerzett magának.

Hej, búsult a királylány, hogy olyan kevély volt és elkergette a királyfit. De már hiába búsult. Hát még, amikor meghallotta, hogy házasodik a madárorru királyfi, szép királylányt vesz feleségül. Gondolta, legalább megnézi a lakodalmat, megkérte hát a király szakácsát, fogadja fel konyhaszolgálónak. Föl is fogadták, ott mosogatta az edényt napestig a palotában. Akkor két kis csuporba töltötte a maradék ételt, úgy vitte haza a koldus urának.

Az esküvő napján elbujt az ajtó mellé, hogy legalább láthassa a szép menyasszonyt, aki miatt őt olyan hamar elfeledte a királyfi. Jött a diszes vendégsereg, előjött az öreg király is, csak a vőlegény hiányzott még. – Most jön, ott jön a vőlegény! – kiáltotta a sok nép. Odanéz a királylány, hát ott látja a koldus urát ragyogó, fényes ruhában. Egyenesen feléje tartott, kézenfogta, bevezette a vendégek közé. Akkor ismerte meg, hogy hiszen az a madárorru királyfi. – Bizony az vagyok, lelkem feleségem – mondta a királyfi -, csak meg akartalak büntetni a nagy kevélységedért. Ma lesz az igazi lakodalmunk! – Hamar felöltöztették a királylányt aranyos ruhába, megtartották a lakodalmat és boldogan élnek még tán ma is.