Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás

Tarka virágnak

illata kábít –

Édes a méz mit
 kelyhe kínál:

Lebben a lepke,

Röppen a méh –

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett: -

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! –

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket…

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,
Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! –

Hírdeti minden,

Hírdetem én is,

Itt a tavasz!