Kiszállt egy fészekalja cinke,
s az odúlét után
picinyke
hangjuk ott cseng a fán:
tizenöt tölgyön játszadoznak,
ágról fel- és leszállnak, ág körül
forognak,
s lelkem nevet, nevet s örül.
Cinkeanyó jön-megy loholva
langyos dél idején,
a tolla
kékes, zöld-sárga, szén:
hoz ezt meg azt ennivalónak,
s ők ágról ágra szökellvén oda,
tolongnak
hanyatt-homlok a cinkeodúba.
Árnyékos lombból ki-kinézőn
figyel rájuk apó,
s igézőn
csendül torkán a szó:
s ők hívásra szárnyra kapnak,
ágról fel- és leszállnak, ág körül
suhognak,
s ámen, a fészek újra kiürül.
/Ford.: Jékely Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése