Fejünk felett mély, bársony kurrogással
hollópár szállt el lompos-feketén:
szerelmes szót váltottak ők egymással -
ugyanazt mondták, amit te meg én.
Hímes szavakkal egymást most megejtjük,
bokrokba csal a bíbor kábulat.
Őszre egymás hangját is elfelejtjük -
de soha búgó, bársony hangjukat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése