Kilenc éjnek szakad csillag-pántja.
Hallgat a tűz. Bokorrá lett álma,
Mintha titkos várakozó volna,
Vár az idők indulása óta.
Üszök-hasáb, sötétedő végzet,
nem tart számon évszakot, se évet.
Lombkorona gyúlna, gyantaképpen,
hallgat a tűz földnél feketébben.
Lombkorona gyúlna gyantaképpen,
s hallgat a tűz – kérgek éjjelében.
/Ford.: Nagy László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése