Google+ Followers

2015. április 20., hétfő

France Kosmac: Nyár


Hársfaillat,
benned ütöm fel sátram
túl a mindenség
utolsó körén
keresem lakóhelyem,
mert harcban, menekvésben elfáradtam.

Búcsúzik sóvárgásom,
félelmem enyhül,
ismert és ismeretlen
átcikázik lélegzésem
harmóniáján, ittas méhek
szédülnek a sötétségbe.

Sötétség ásít,
mélyül, tágul a mindenség tőle,
a csönd: egy csók,
aszuágak
virágoznak az új nappalok
távoli dombjain.


/Ford.: Nagy László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5