Fényes szelek csendesültén
beköszönt az este szürkén,
fenyőfára varjú csap,
pendít álmos húrokat.
Éjten-éjjel, idegenben
gondolsz néhanap velem?
Elrebbenti hű szerelmem
álmod olykor hirtelen?
Bár a szíved álhatatlan,
személyedben változatlan,
az ifjúi büszkeség,
énbennem is a hűség.
Bánj a lenge, kósza árnnyal
kicsit kíméletesen,
ne üzd el, ha más leánnyal
töltöd kedved, kedvesem.
Isten áldjon! Itt az este:
alacsonyan száll a fecske,
vihar készül, jön a szél,
kék szemedbe néz az éj.
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése