Ránk dőlt a hóvihar az éjjel,
s álmodtunk hideg, nagy telet.
Feltörni nem tudtuk ekével
a fagyba fásult földeket.
Most nyári harmat hullatával
kelünk, mert vár a rét s liget.
Indulunk csengő, szép kaszával
vágni a friss, a dús füvet.
Táruljon kapu újra itt-ott!
Nézzen kitárt ablakba ég!
Ilyen dalt, ilyen boldogítót
nem daloltunk mi, jaj, de rég!
/Ford.: Veress Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése