Túl ködön és erdőségen
hol kigyúl, hol ellobog
az a fény a messzeségben,
míg a réten gázolok.
Késő éjben két lidércfény –
nedves álmú rét felett
minden patakpart szegélyén
így találkozom Veled.
Aztán eltűnsz imbolyogva,
elbújtatnak nádasok.
Hívogatsz új távolokba,
lidércfényed föllobog.
/Ford.: Veress Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése