Májusi alkonyok, alkonyok,
hűs vizek árja dagad,
szívben új égi remény lobog,
partra türemlik a hab.
Halkszavú, távoli dallamot
sejdít a szélben a fül.
Társtalan asszonyi bú zokog
túl a folyón egyedül.
Nem szívem óhaja teljesül?
Nem te kiáltsz-e felém?
Bukdos a csónak, el-elmerül,
árad a víz feketén.
Szívemben új égi remény lobog,
jön, közelg valaki.
Májusi kékarany alkonyok,
asszonyi vágy szava hí.
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése