Tavaszi kertben
zöld már a cserje,
a jegenyék még
várnak a jelre.
Ott fönn egy felhő
elhúz sebesen,
az a fehér meg
ring kényelmesen.
Kisfiú, kislány
tányért mosogat,
fiú keveset,
a lány meg sokat.
De ez a dagi
még fel sem ugrik,
ül az asztalnál,
falja a nudlit.
/Ford.: Fazekas László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése