Google+ Followers

2015. április 20., hétfő

Erdélyi József: Magányos csillag


Magányos csillag fénylik odakint
a messzeségben és felém tekint,
hunyorgat, mint egy titkos égi szem,
színeit váltja. Vajon mit üzen?

Magányos csillag, üzen valamit,
ha nem is értem titkos jeleit,
szívem a fénynek, a fénynek örül,
s mint ő, hamar fellobban és lehül.

Fel-feltekintek: ott ragyog-e még,
mint egy magányos lámpafénybe rég,
gyermekkoromban, kint a vén tanyán,
ha éjidőn teknőhöz kelt anyám.

Szívemben úgy járkál a jó remény,
mint egykor ő, csak lábujja hegyén,
hogy fel ne költse négy kis gyermekét,
s ne szűkölködjön kenyérben a hét.

Alig pitymallott, már indult apám,
zörgetni béresnépek ablakán:
hallottam elmenő lépéseit,
lépéseit és köhintéseit.

Magányosan bolyongok idelenn,
nem is tudom, mi történik velem:
csak a te titkos távoli szemed
biztat mint árva csillagüzenet.

Álmaim anyja, lámpám olaja,
magányos éjem hajnalcsillaga,
biztass, ragyogj, hadd keljek, mint apám,
zörgetni alvó népek ablakán:

Ébredjetek, ti alvó béresek,
az új napon vezéretek leszek,
fel! fel! a harcok csillaga ragyog!...

Jaj, de magányos csillag is vagyok…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5