Farkasordító éjszakán,
farkasverembe hullt cigány
hegedül, hegedül:
nincs a vad ellen fegyvere,
csak egy törékeny hangszer,
s hegedül, hegedül.
Mély a verem, magas az ég,
hiába minden jajveszék,
hegedülj! hegedülj!
Vigyázz, more, mert ha megállsz,
megesz a dög, pokolra szállsz,
hegedülj, hegedülj…
Eleven sírod a verem,
halálfia, nincs kegyelem,
hegedülj! hegedülj!
Farkasszem a te csillagod,
sorsod éjén más nem ragyog,
hegedülj, hegedülj…
Éhes farkas, nincs tovább, -
add meg magad, vagy tégy csodát:
hegedülj, hegedülj, -
és szüljön izzó homlokod
bűbájos, zengő csillagot,
hegedülj! hegedülj!
Zenét a féregnek, zenét,
ne hallja korgó böndejét,
hegedülj, hegedülj:
akárhogy is, csak nyekeregj,
hogy hallják meg az emberek,
hegedülj, hegedülj…
Talán még vannak emberek
hegedűdért megmentenek,
hegedülj! hegedülj!
Pirul a hajnal keleten
s őszül a haj bár fejeden,
hegedülj, hegedülj!
Hidegen kél a téli nap,
fagynak az éhes madarak,
hegedülj, hegedülj:
farkasordító éjszakán,
farkasverembe hullt cigány,
menekülj, menekülj!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése