2015. április 20., hétfő

Erdélyi József: Fűz Kata


Fűz Katát keresem,
szóljon, aki látta:
egyebe sincs jelesen:
tulipiros láda.

Tulipiros ládikó,
hét a lakatja,
benne ruha ragyogó,
sose mutogatja.

Nem mutatja kincsért,
az egész világért,
csak egy bohó versért
egyedül magáért.

Tudom én, tudom ám
azt a régi verset:
künn tanultam a tanyán,
elátkozott herceg,

disznófertő sara mellett,
öreg fűzek árnyán,
ott fogadtam hű szerelmet
neked, kis királylány,

ott fogadtam: elmegyek,
mindenről letéve,
érdemelni szerelmedet,
a világ végére.

Fűz Kata, hol vagy?
Itt a világ vége:
had’ ölellek, had’ csókollak,
szívem üdvössége:

Fűz Kata, Fűz Kata,
nyisd ki a ládádat:
mutasd meg a, mutasd meg a

selyemrokolyádat!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5