Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Erdélyi József: Őszvégi éj


Piheg, lélegzik idebent,
ketyeg símán a csend, a rend:
be nem hallatszik semmi más:
távoli bőgődunnyogás
szivárog mintegy föld alól,
és olykor-olykor lehajol
az ég, vonuló vadlibák
zajával a nagy égvilág.

Megannyi eltört, visszahullt
kardél, bicsaklott, éjbefúlt
jajszó, kiáltás, szenvedő,
nem fogja fel a háztető, -
átengedi és hull le rám,
aludnék, meg se hallanám,
de szíven üt e kósza hang
s gúnyol, kihív sok út, kaland.


-      Határtalan tág a világ,
csapongni, mint a vadlibák,
szabadon! – hallom, de hamar
megszakad, elnémul a dal,
mint künn a vadlibák zaja,
zagyva beszéde, felszava
tél közelén, míg idebent
szívet épít a csend, a rend.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5