A szív, a szív különös jószág,
Van benne gonoszság és jóság.
Tud, mint a szikla kemény lenni,
S egy gondolattól megrepedni.
Gyűlöl, imád, megvet és lángol,
Jövőt épít a múlt romjából.
De ha remény nélkül dobog már,
Már nem éltet, csupán prolongál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése