Gárdonyi Géza: Vasárnap a rohicsi temetőben

Nem is erdő ez tán, hanem egy nagy templom
Mintha gyertya égne itt-ott a falombon.

Ünnepies mély csend: tán sanctusra várnak…

Tömjén gyanánt szétleng illata a hársnak.

Az odvas fa mintha gyóntatószék volna,

csipkés galagonya ottan remeg gyónva.

Lányarcú virágok az égbe merengenek.

A vén kucsmás gombák könnyezve térdelnek.

Egy fekete csiga, mint valami barát,

tán páter nostert mond, meg-meghajtva magát.

A levegő áll itt. Falevél se lebben.

Mély tompa áhitat van a siket csendben.

Nagykomoly darazsak jobbra-balra szállnak

és religioso búzgón orgonálnak…