Mért bús e nyári délután?
Mintha velünk zöld léggömb ringva szállna,
vagy mintha szőllős dombon állva
integetnénk futó hintók után.
Suhamlik az idő! Még a harang
kongása sem más: mély, szomorú tik-tak -
s mintha a csendben is futó ladiknak
evezőcsapásait hallanám.
A domboldalakon végigterül
a hullt gyümölcsök sűrü sokasága,
s a szellő erjedés-szaggal repül
egyenesen a másvilágra.
Eltelt huszonnégy óra: tegnap este
még Vele néztem a világot itt,
de lám, heverészésünket feledve
a tiprott fű kiegyenesedik!
S fut az idő! És sohasem előre,
csak messzebb, hátrább visz engem e
táltos,
el, el az ifjúságtól, messze Tőle
s mind közelebb, közelebb a halálhoz.
*
A nyári éjjel tücsökmuzsikája
szebb, mint a legszebb téli éjszaka:
a csend az embert hangokkal kínálja,
a tücsökszó a csend, a csend maga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése