Google+ Followers

2015. április 14., kedd

Kányádi Sándor: Az eb és a szamár (Grigore Alexandrescu nyomán)


Lekonyult füllel, lába közé húzott farokkal
kutyagolt az ösvényen a kutya lógó orral.
Ment, mendegélt bújában, árkon és bokron által
s találkozott magával
a nagyságos szamárral.
"Hát neked mi bajod, orrod mért lógatod?
Búsnak látszol, koma."
"Annak - válaszolta a kutya -,
mivel az oroszlánt szolgáltam mostanig,
de oly gorombán
bánt velem az oroszlán,
hogy végül is meg kellett szöknöm tőle, pedig
ha nem lelek új gazdát, az állam fölkopik."
"Hát csak ez a bajod? ezért búsulni kár,
új gazdád itt vagyon - derült föl a szamár.
Szegődj hozzám, meglásd, meg nem bánod, koma,
jó koszt és jó alom,
minden lesz, fogadom,
semmi gondod s nem is kell dolgoznod soha."
"Válaszul - szólt az eb - csak ennyit mondhatok:
Szolgálni bárkinél is keserves egy dolog,
de annál nagyobb szégyen nem is lehet, ha már
szolgálnod kell, s a zsarnok fölötted - egy szamár."


/Forrás: K.S., Valaki jár a fák hegyén/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5