Lekonyult füllel, lába közé húzott
farokkal
kutyagolt az ösvényen a kutya lógó orral.
Ment, mendegélt bújában, árkon és bokron
által
s találkozott magával
a nagyságos szamárral.
"Hát neked mi bajod, orrod mért
lógatod?
Búsnak látszol, koma."
"Annak - válaszolta a kutya -,
mivel az oroszlánt szolgáltam mostanig,
de oly gorombán
bánt velem az oroszlán,
hogy végül is meg kellett szöknöm tőle,
pedig
ha nem lelek új gazdát, az állam
fölkopik."
"Hát csak ez a bajod? ezért búsulni
kár,
új gazdád itt vagyon - derült föl a
szamár.
Szegődj hozzám, meglásd, meg nem bánod,
koma,
jó koszt és jó alom,
minden lesz, fogadom,
semmi gondod s nem is kell dolgoznod
soha."
"Válaszul - szólt az eb - csak ennyit
mondhatok:
Szolgálni bárkinél is keserves egy dolog,
de annál nagyobb szégyen nem is lehet, ha
már
szolgálnod kell, s a zsarnok fölötted -
egy szamár."
/Forrás: K.S., Valaki jár a fák hegyén/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése