Google+ Followers

2015. április 14., kedd

Vologyimir Ladizsec: Kószáltam a havasokban


Kószáltam a havasokban,
hol nyájat legeltet apám.
Láttam, hogy fenn a csúcson
egy felhő felakadt a fán.

Vesszőt vágtam, hogy elűzöm:
- Kotródj felhő, hess innen! -
Gorombán rám dördült-mordult,
s csuromvizes lett az ingem.

Menekültem le a csúcsról.
Ruhám nedvesen tapadt rám.
Messzire dobtam a vesszőt,
egy bokor lekapta a sapkám.
Bukdácsoltam át erdőn-éren,
apámhoz, nem tudva, hol érem...

Ha megtalálom, nem félek.
Nincs nála hatalmasabb felnőtt!
Botjával felnyúl az égre,
s elhessenti a felhőt.


/Ford.: Petrovácz István/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5