Kószáltam a havasokban,
hol nyájat legeltet apám.
Láttam, hogy fenn a csúcson
egy felhő felakadt a fán.
Vesszőt vágtam, hogy elűzöm:
- Kotródj felhő, hess innen! -
Gorombán rám dördült-mordult,
s csuromvizes lett az ingem.
Menekültem le a csúcsról.
Ruhám nedvesen tapadt rám.
Messzire dobtam a vesszőt,
egy bokor lekapta a sapkám.
Bukdácsoltam át erdőn-éren,
apámhoz, nem tudva, hol érem...
Ha megtalálom, nem félek.
Nincs nála hatalmasabb felnőtt!
Botjával felnyúl az égre,
s elhessenti a felhőt.
/Ford.: Petrovácz István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése