Jártatok már a havasokban?
Voltatok-e a hegytetőn fenn?
Hol játékos tavaszi felhők
úszkálnak fodros báránybőrben.
Ahol a Nap, a fáradt vándor
harmatot hörpint gyöngyvirágból,
ahonnan az ég hegycsúcsokra
feszített óriás kék sátor.
Lenn fű zöldell, virágok nyílnak,
sebes patak fut cimbalmozva.
- Hahó! Hahó! - havasi kürtök
riognak a hegyek közt hosszan.
Mindenütt barátok, testvérek
várnak rám, szívem büszkén dobban.
Drága szülőföldemen élek,
Verhovinán, a havasokban!
/Ford.: Pertovácz István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése