Reggel még a hétalvó Nap
dunyhájából ki se látszott:
mosdja már a zubogóban
szeméből a téli álmot.
Bele-belenéz a vízbe,
nézi magát s úgy találja:
bozontos nagy szakállá nőtt
ősz óta a borostája.
Keni magát hólé-habbal,
a pataknak nekitérdel,
és lehúzza a szakállát
egy alkalmas jégpengével.
Teregeti kék köpenyét,
majd magára kanyarítja,
vállára száll valahonnan
énekelni egy pacsirta.
Hóvirágból, ibolyából
bokréta nő kalapjába,
ül a Nap a dombtetőn és
rámosolyog a világra.
/Forrás: K.S., Valaki jár a fák hegyén/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése