Google+ Followers

2015. április 19., vasárnap

Kányádi Sándor: Reggel még...


Reggel még a hétalvó Nap
dunyhájából ki se látszott:
mosdja már a zubogóban
szeméből a téli álmot.

Bele-belenéz a vízbe,
nézi magát s úgy találja:
bozontos nagy szakállá nőtt
ősz óta a borostája.

Keni magát hólé-habbal,
a pataknak nekitérdel,
és lehúzza a szakállát
egy alkalmas jégpengével.

Teregeti kék köpenyét,
majd magára kanyarítja,
vállára száll valahonnan
énekelni egy pacsirta.

Hóvirágból, ibolyából
bokréta nő kalapjába,
ül a Nap a dombtetőn és
rámosolyog a világra.


/Forrás: K.S., Valaki jár a fák hegyén/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5