Csak hiába! elmaradt az
A világtól, aki vén:
Tudta nélkül nagy "fejlődés"
Folyt le, s foly e sártekén.
Demokrata lett az úrból,
A koldus meg rangra vágy, -
Hát'szen úr ki más legyen, ha
Többé nincs úr, se jobbágy?
Másszor ő is csak szegény volt,
Nyomorult, szánt, megvetett:
Nem is igen "ámbiálták"
Akkor ezt az életet:
Most közülünk minden tizből
Egy e szép pályán halad:
Sőt, ha így gazdálkodunk, még
Többségben is lesz a had.
Ne gondolj az utca-sarkra,
Oh ne! édes olvasó:
Aki ott áll, az nem koldus,
Az szegény szánnivaló:
Könyörülj meg sántán, bénán:
Éhező gyermeknek adj:
("Ezernyit" igér a Könyv -
Hanem ez uzsora nagy.)
Koldus őnagysága hozzád
Bekopogtat egy napon,
(És ez egy nap sűrün fordul:
Kezdi bókon, hírlapon:
Hogy olvasta rólad ezt, azt...
S míg kártyáját forgatod,
(Mert beküldte: Chevalier N. N.)
Hogy' fogadd el? nem tudod.
Mutat ordót, bizonyitványt,
Köz- s magános levelet:
Ha vendég jön, azt kivárja,
Négyszemközt marad veled:
Szemlesütve és zavartan
Ülsz, mint vádlott a padon:
"Ily nagy úron mit segít az
Én csekély szolgálatom?..."
Erre ívet von ki zsebből,
Szép a kalligráfia,
S megmutatja, hogy hová kell
A nevét beírnia,
Ki Deákkal és Tiszával
Óhajt lenni egy lapon:
"Mi jótékony célra?" kérded:
Nemes a cél, mondhatom:
"Egy dicső ház végső sarja -
(Tudja: Várna meg Mohács...)
Nem lehet, ha birtok már nincs,
Sem szijjgyártó, sem kovács.
Volt, igaz, még egy tenyérnyi:
De a rozsda és aszály...
No meg Homburg, s a zsidóság...
Hanem a rang: az muszáj."
Végre látod, az egészből
Hogy mi lóg ki: a "fizess!"
Fanyalogva mondod:"Itt van
- Nem telik sok - pár tízes."
Te örülsz, hogy így kiszurtad
(Ami nem volt) a szemét:
Ő örül, hogy a népkonyhán
Meglesz mára az ebéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése