Szent berek, itt hol örök vizeid
forrása kicsordul,
S illatozó partján habja csörögve
lezúg:
S hol, puha fészke felett nyögvén
philomela keservét,
Bokraid árnya közül csattog az éjjeli
dal:
Fogd fel az elhagyatott szeretőt, ki
lehajlik öledbe,
S rejtsd fakadó könnyét néma homályod
alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése