Google+ Followers

2015. április 20., hétfő

Mozambiki népmese: A kaméleon és a kakas


Egyszer a kakas vendégségbe hívta a kaméleont. Meg is érkezett a vendég csodás színben pompázva. Alighogy asztalhoz ültek, a kaméleon színt váltott, és még csodásabb ünneplőben díszelgett. Aztán ebéd után megint új ruhát öltött.

Búcsúzásnál - ahogy illik - meghívta a kakast, legközelebb tegye tiszteletét a házánál.

Készülődött is a kakas a vendégségbe, de egyre csak azon törte a fejét, hogyan válthatna ő is ruhát. Hiszen nem akart alább maradni a kaméleonnál.

- Megvan - örvendezett végül a hiú tarajos, és boldogan futott a kaméleonhoz.

Alighogy belépett, az oktondi kakas kihúzkodta  Bal szárnya összes tollát. Amikor asztalhoz telepedtek, kitépdeste a jobb szárnya tollait is. Búcsúzáskor pedig megkopasztotta a hasát és a hátát.

Nagy büszkén lépdelt hazafelé. Lám, ő is van olyan híres gavallér, mint a kaméleon. Igen ám, de leszállt az este, hűvösre fordult az idő. A meztelen kakas vacogott, csak úgy csattogott a csőre szegénynek. Sajnálta már a meleg tollruháját. Csak reggelig bírja ki, fogadkozott, soha többé nem versenyez senkivel. Azt se bánja, ha mindig egy ruhában kell járnia.

/Ford.: Dornbach Mária/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5