Tüzet raktam, mert elhagyott azúr egem,
tüzet, hogy barátja legyek,
tüzet: legyen mivel a téli éjbe vágnom,
tüzet, hogy élnem jobb legyen.
Neki adtam, amit nekem adott a nap,
erdőt és patakot, szőlőt és búzaföldet,
fészket és madarat, prémet s ünnepeket.
És csak a pattogó lángok dalából éltem,
csak melegük jó illatából:
olyan hajó lettem, mely zárt vizekben
siklik,
egyetlen elemem volt csak, mint a
halottnak.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése