Google+ Followers

2015. április 19., vasárnap

Takács Imre: Téli kertben


Alszik a télben a kert.
A ködben fázom érte – nyári napért.

A gyürkés talaj felett
zuzmara ékesíti gyom levelét.

Barnák a szőlővesszők.
Már metszek képzeletben – ollótlanul.

Próbálom tavasz előtt:
a tő a rügyeivel merre nyomul.

Különben szégyen is ez! –
a téli kertbe jönni nyugalomért.

Ha egyszer pincém is lesz,
demizsonnal jövök fel télen borért.

De gyalog majd-akkor-is –
cáfolva nem ugyan a gép-világot,

csak jöve halkan ide,
mert legyen még, ahova halkan járok.

Mint halk a szerelem is –
akár ha közeledve, távolodva.

Itt hallja léptem a csönd,

és madarat röpít egy vén fa odva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5