2015. április 14., kedd

Takáts Gyula: A kígyólátta fa


Ez az almafa mindig olvas
görcsös-bogos keze
az út fölött alig mozdul
mégis zizeg a levele.
Kulcscsontjára száll a szarka
Kinyitja és a csőre
Kimondja mi áll a könyvbe
Bólint a fa és összenéznek
Szemükben szárny és gyökér
tudása lángol
az út fölött mely mindig újra
rátalál egy másik útra
s így adják tovább
míg visszajön a világból ide
közénk és leül megint a szó
ismét könyvére lelve
a kígyólátta alma – gyökerekre


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5