Ez az almafa mindig olvas
görcsös-bogos keze
az út fölött alig mozdul
mégis zizeg a levele.
Kulcscsontjára száll a szarka
Kinyitja és a csőre
Kimondja mi áll a könyvbe
Bólint a fa és összenéznek
Szemükben szárny és gyökér
tudása lángol
az út fölött mely mindig újra
rátalál egy másik útra
s így adják tovább
míg visszajön a világból ide
közénk és leül megint a szó
ismét könyvére lelve
a kígyólátta alma – gyökerekre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése