Volt
egyszer egy szép kis királyleány. Szép is volt, jó is volt, csak az volt a
baja, mindég unatkozott. Akármilyen játékot hoztak néki, harmadnapra megunta.
Semminek sem tudott egy hétnél tovább örülni. Az édesapja száz ügyes
mesterembert tartott a palotában, akik egyre ujabb játékokat faragtak a királylánynak.
Ami ezermester, bohóc, komédiás az országot járta, mind elhozatta a királyi
palotába, hogy mulatassák a királylányt. Egy darabig örült is nekik, aztán csak
megunta őket. Már mindenki kifogyott a tervekből, hogy mivel mulatassák az
unatkozó királylányt.
Kihirdette
a király az országban, hogy a fele királyságát annak adja, aki úgy tudja
mulattatni a királyleányt, hogy többé ne unatkozzék. Jöttek is mindenféle
emberek, hozták a sok fura holmit, beszélő bábukat, magától járó kocsit, soha
nem hervadó virágot, de a királylány mindennek csak egy napig örült.
Megharagudott
a király a lányára, aki annyi bajt csinált neki, egy szép reggel kikergette a
palotából a sok léhűtőt, de elkergette az egyetlen lányát is. Menjen és
keressen magának mulatságot, ne unatkozzék itthon többet.
Ment,
ment a királylány, addig ment, míg a tenger partjára nem ért. Ott leült nagy
sóhajtozva. Most is unatkozott szegény. Egyszer csak kibukkan a vizből egy ősz
öreg ember. Fényes kagyló volt a kezében, azt odatette a királylány ölébe és
azt mondta: - Itt van ez a kagyló, fényes gyöngyszem van benne. A gyöngyszemben
színes mese. Hallgasd meg a mesét, aztán dobd vissza a gyöngyöt a tengerbe. A
kagylóban mindennap uj gyöngyöt és uj mesét találsz. – Azzal eltünt ujra a
vizben.
Megörült
a királylány az ajándéknak, végighallgatta a gyöngy meséjét, azután visszadobta
a tengerbe. Másnap uj mesét talált az uj gyöngyszemben. Azt is meghallgatta, a
tengerbe dobta. Így ment sok, sok napig, a királylány nem unatkozott soha
többet, a gyöngyszemeket pedig elvitte a tenger szerte a világba, unatkozó
gyermekek mulattatására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése