Z. Tábori Piroska: A tenger lányai

Két szép lánya volt a tenger királyának. Egyiket Tengergyöngynek hivták, másikat Korálvirágnak. Az édesapjuk nagyon szerette őket, mindent megtett a kedvükért. Szabadon uszkálhattak az óriás tengerekben akárhol, játszhattak a tengeri állatokkal, a kagyló nékik termette legszebb gyöngyét, a korálok feléjük nyújtogatták ágaikat, az óriási halak udvariasan tértek ki előlük.

Csak egyetlen vágyuk volt, hogy az édesapjuk vigye egyszer magával őket fel, északra, a másik palotájába, amelyik ott állott a jégkirály birodalmának határán. A tenger királya nem szívesen teljesítette a lányok kérését. A palota gyönyörü kristályból épült, volt benne minden kincs, amit a tenger mélye terem, de nagyon is közel épült a jéghatárhoz, a jégkirály pedig halálos ellensége volt a tenger királyának.

Hanem a lányok addig kérték, míg egyszer magával nem vitte őket. Csak azt kellett megigérniök, hogy nagyon vigyáznak és nem kalandoznak el észak felé. Mert abból rettentő veszedelem lehet.

A lányok meg is tartották, amit az apjuknak igértek. De a jégkirály kifogott rajtuk. Gyönyörü palotát épitett jégből, azt föltette egy úszó jéghegy hátára. Csillogott, villogott a palota az északi nap fényében. Messziről meglátta a két királylány is. Korálvirág, aki idősebb volt, megérezte a veszedelmet és figyelmeztette nővérét is, nehogy az úszó kastély közelébe menjen. Hanem Tengergyöngy nagyon vágyott az úszó csoda után. Mikor senki sem látta, odaúszott hozzá. Ki is ugrott a jégszigetre, felment a kastélyba. Hát amint benyitott, hófehér sasmadarat látott jégtrónuson ülni. Ahogy a királylány belépett, megmozdult a sasmadár, megrázkódott és fehérszakállu, zöldszemü ember lett belőle. Fején jégkorona ragyogott. Odament a királylány elé s azt mondta: - Ne félj tőlem, szép királylány, azért csaltalak ide, mert nagyon tetszel nekem. Azt ajánlom, légy a feleségem, akkor többet sohasem harcolok sem én, sem alattvalóim az édesapád ellen. Neked pedig épitek olyan jégpalotát fönt az északi sarkon, amilyen csoda még nem volt a világon. –

Hanem a királylánynak sehogy sem tetszett a gonosztekintetü jégkirály. Tudta, hogy ha a felesége lesz is, azért az édesapjának és a tenger népének csak ellensége marad. Nemet mondott neki. Akkor a jégkirály nagyot kacagott, megint sasmadárrá változott, kirepült a palotából, a szegény királylány pedig ott maradt bezárva. Mozdulni sem tudott, egyre hidegebb lett körülötte, aztán egyszerre csak ott feküdt jéggé dermedve a jégpalotában.