Új nap születik, mint ifjú madár,
a magasból fénye csorogva leszáll,
zászlókra, növényre, szemünkbe suhan:
új nap születik, mint ifjú madár,
s a miénk, azt mondjuk rá jogosan:
nem ajándékunkul adta az ég –
bányásztuk a földből, edzte a vad
tűzláng formálta kovács akarat,
köszörülte kemény késekkel a gép,
izzadtak a vállak a súlya alatt.
Fölemeltük, föl, föl az égre: ragyog:
de nélkülünk sosem izzana ott!
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése