Volt
egyszer egy gyáva király. Olyan gyáva volt, hogy inkább odaigérte a lányát a
szomszéd ország csúf, öreg királyának, csakhogy ne kelljen háborut kezdeni
ellene. Sirt a szegény királyleány, de hiába. Már a lakodalom napja is ki volt
tűzve, ki is hirdették országszerte, hogy aki legszebben hegedül a királylány
lakodalmán, annak adja a király legszebbik gyémántját.
Mindenki
előre örült a mulatságnak, csak a királylány ült a kis kertjében szomoruan.
Amint üldögél, arra megy egy szegény legény, hóna alatt a hegedűje. Megáll a
kerités mellett és csak néz befelé. Kérdi a királylány: - Mit nézel, te legény?
Tán a rózsafám tetszik neked? Adok egy rózsát! – Megköszönte a legény a rózsát,
azt mondta, meg is hálálja a királylány jóságát, csak arra kéri, szerezzen néki
egyetlen hajszálat az öreg király hajából. – Minek az neked? – csodálkozott a
királylány. – Sohse kérdezd, csak szerezd meg, ha azt akarod, hogy holnapután
is te szedhesd a rózsafád virágát. – A királylány nem értette a dolgot, de
tetszett neki a legény, hát teljesitette a kérését. Másnap, a lakodalom napján,
leszökött a kis kertjébe, a legény már a keritésnél várta, odaadta néki
édesapja hajszálát, az meg hegedűje nyakára tekerte, aztán vígan odébb állott.
A
királylány busan nézett utána. Bizony szivesebben elment volna az egyszerü
legénnyel világgá, minthogy a csúf, vén király felesége legyen.
Megkezdődött
a lakodalom, egymás után jöttek a hegedüsök, utoljára maradt a vándorlegény.
Hát amint megszólalt a hegedűje, a király felugrott, táncolnia kellett, akár
akarta, akár nem. Táncolt, táncolt, a legény meg csak húzta. Könyörgött a
király, hogy hagyja abba, de addig nem hagyta abba, míg neki nem igérte a
királylányt feleségül. Akkor elhallgatott a hegedű, a királyt meg három szolga
vitte az ágyba. A királylány boldog volt, feleségül ment a legényhez és együtt
szedegették a rózsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése