Google+ Followers

2015. április 29., szerda

Zelk Zoltán: Gyertyaláng


Gyertyaláng holdudvara –
frissen ásott föld szaga,
ázott, nyűtt ruhák szaga,
kormos lábasok szaga,
s ami künn fehér felhőkbe
gyűl: az akác jószaga.

Gyertyaláng holdudvara –
benne az az éjszaka,
szegénység emberszaga,
kubikosok jószava:
„Aludjon nálunk az elvtárs,
hogyha nincsen hová haza.”

Harminc s nehány éjszaka
nem volt már hová haza:
csehók mocskos asztala,
hajnalok híg, zöld sara,
bokrok alja, kapuk odva –
karvaly-karmú razzia.

Kardok rácsai megett
gyűl a hajnali sereg,
akiket partra vetett
menhely, barlang s a liget –
őrszobára, toloncházba
megy a hamuszín menet.

De azon a hajnalon,
fekve rongy kabátokon,
engem olyan oltalom,
világtartó hatalom
zárt körébe! s lett egy elfújt
gyertya lángja csillagom.

Harmincöt éve ma már. –
Úgy mentem reggel tovább,
vittem azt az éjszakát,
vittem a pince szagát –
csontom, lelkem is beitta
szegények emberszagát.

Harmincöt nyár égett el…
s ha rommá lett évekkel,
ha megőszült lélekkel,
ha keserű énekkel:
kell a fény még! és annak a

gyertyának a fénye kell!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5