Google+ Followers

2015. április 29., szerda

Pentadius: Tavasz jöttére


Érzem, a tél menekül, friss szellők mentik a földet,
langyos esőt hoz a szél, érzem, a tél menekül.
Szerte vajúdik a rét, a mező a melegre felujjong,
magjai csíráznak, szerte vajúdik a rét.
Újra virít a csalit, a faág frissen levelet hajt,
napfényes völgyben újra virít a csalit.
Már Philomela zokog, aki férjének fia húsát
adta, kegyetlen anya, már Philomela zokog.
Fut le a téli patak vájt kőmedrében a hegyről,
visszaverődik a zaj, fut le a téli patak.
Tarka virágaiból fest képet a hajnal a földre,
illatot áraszt szét tarka virágaiból.
Távoli sziklafalon harsogva felelget az Echo,
bőgő barmoknak távoli sziklafalon.
Duzzad a teltszemű fürt szilfára futó venyigéken,
sűrű lomb árnyán duzzad a teltszemű fürt.
Csattog a billegető, csicseregnek a fényben a fecskék,
míg fészket raknak, csattog a billegető.
Jó a platánok alatt elnyúlva a hűsön aludni,
fonni virágfüzért, jó a platánok alatt.
Halni is így gyönyörű, míg életed orsaja perdül,
s lánykád karja ölel, halni is így gyönyörű.


/Ford.: Rónai Pál/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5