Sikong a hó, orkán dudál,
s egy pillanatra újra látom:
a messze part, a messze táj –
de hó, fagy pusztít a virágon.
Mint aszú-fű, susog-sziszeg
sok régi kór. Az éjszakában
puszta ösvényen hólepett
szakadék felé visz a lábam.
Éj, erdő, hó. És cipelem
emlékeim, a szörnyű terhet.
Kis ház bukkan ki hirtelen,
s az erdőn egy lány énekelget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése