Google+ Followers

2015. május 6., szerda

Alekszandr Blok: Sikong a hó, orkán dudál


Sikong a hó, orkán dudál,
s egy pillanatra újra látom:
a messze part, a messze táj –
de hó, fagy pusztít a virágon.

Mint aszú-fű, susog-sziszeg
sok régi kór. Az éjszakában
puszta ösvényen hólepett
szakadék felé visz a lábam.

Éj, erdő, hó. És cipelem
emlékeim, a szörnyű terhet.
Kis ház bukkan ki hirtelen,
s az erdőn egy lány énekelget.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5