Google+ Followers

2015. május 6., szerda

Alekszandr Blok: Hát elzúgtak a viharok


Hát elzúgtak a viharok.
A nyirkos barázdát esetten
tapossa a muzsik. S felettem
a tavasz szárnya megsuhog.

Kín, szörnyűség és enyhe balzsam.
Susog a tavasz újra: jer!
S én megcsókolom láthatatlan
köntösét, s áhitat fog el.

És szívem forrón belerezdül,
a vérem ifjan zúdul megint,
mikor pihés felhőn keresztül
első szerelmem képe int.

Feledd a rettentő világot!
Emeld szárnyad, szállj, szállj oda!
Nem egyedül vigadtam! Áldott
emléke nem hagy el soha.

/Ford.: Lator László/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5