Google+ Followers

2015. május 6., szerda

Keszthelyi Zoltán: Az ősz gyertyái


Megütöttek? Sárral dobáltak?
Fel akartak feszíteni?
Sebez a hétszuronyu bánat.
Az érzés nem oly mennyei…
Menj ki az őszi levegőre,
jövendöl a felhőtlen ég:
Sugárzik az öregkor tőre,
védekezésre épp elég…

Markold meg, légy hős, ábránd, álom
önbizalmat sohasem ád,
lépj át, ne félj, az új határon,
hagyd el az idők bánatát,
hagyj el villámot, rossz emléket,
van fegyvered, ne menekülj,
ne félj, az ősz gyertyái égnek
éjszaka is, szüntelenül.

Ha akarod, egy varázsszóra
jószagú kertet hoz az ősz,
ha akarod, az erdő lombja
tavasz-zöld sóhajjal esőz,
és ez a sóhaj könnyít rajtad,
biztat, ugye eldudolod?
Miért mondod: nem ezt akartad?
s elveszett bízó mosolyod?

Ne hajts fejet a cselszövésnek,
mert összeroppant, eltemet:
életedben eltemetnének
elleneid…legyen eszed!
Szállj föl hajóra, repülőre,
ott utazz, hol örök a dél,
meleg vizek partjára dőlj le,
kagylóhuron játszik a szél.

Más tájakon is él az ember,
gyötrődik, aki énekel,
kígyó surran, és meg-megrezzen
pilládon a virágpehely,
ne félj, ne félj, ahol te jársz majd,
a vulkán nyiltan dübörög,
orditva támad a vadállat,

és bánatod sem lesz örök…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5