Google+ Followers

2015. május 16., szombat

Bettina von Armin: Lefelé száll a nap estelente


Lefelé száll a nap estelente,
bíbor izzásban huny ki a hűs kék,
alkony csendjét isszák a hegyormok.

Ujjongó ér fut ezüst habokkal,
békén, szilaj ifjúsága tűntén,
csillagok ringnak hullámtükörben.

Függ a sas, magas légben nyugodva,
mint mély álomban, oly mozdulatlan,
egy ág sem rezdül, elült a szél is.

Mosolyogva, isteni iramban,
mint mennyei fény ködön keresztül,
Helios rónák felett lebeg fönn.

Mosva szent ajk bűvös harmatától,
dala a lelkek lelkébe árad,
s áthatja a hatalmak hatalma

az időknek sorsmelódiáit,
melyek összhangzón egybefolynak,
mint virágok fénye és sötétje.

S megifjult békesség üde csúcsát
régi hazugságok káoszából
emeli eszmények szelleméig.

Miket édes álomból dalával
keltett, a parton minden virágot
édes dallal új álomba ringat.

Hogyha nem figyeltem, nem csodáltam
s láttam volna semmi istenit még,
s látnám a virágok égi fényét

és a hajnalt élettel telítve,
míg a föld újjászületve sóhajt,
akkor is tudnám: nem volt ez álom.

/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5