Google+ Followers

2015. május 26., kedd

Csuka Zoltán: Anyámnak


A mélyből küldöm hozzád ezt a verset,
A régi-régi tartozást, anyám,
Úgy kiáltok most, mint gyermekkoromban
Sírtam feléd egy süket éjszakán.

Lidérces álomból riadtam akkor,
S nem találtam mást, csak csupasz falat,
S zokogtam félve, míg meg nem hallottam
Csitító, hívó, kedves hangodat.

Anyám te szültél engem, kínban és vérben,
S ebből fakad az öröm, szeretet,
Ebből a hit is, mellyel átöleltem,
S magamhoz vontam az embereket.

Örömnek s kínnak tarka szőttesében
Gyorsan peregnek múló napjaink,
De jaj, kinek magányos börtönében
Csupán az elmúlás árnyéka int.

De hangod szól, s az életet jelenti,
S mint egykor, ama süket éjszakán,
Kitárt karokkal most e szakadékból
Feléd fordulok, én szülő anyám.

Köszönöm néked sok-sok szenvedésed,
A keserűen édes életet
És azt, hogy itt is tündöklik fölöttem
Az el nem múló, örök szeretet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5